Now Playing Tracks

"He tried to shake me off, but I kept holding on, until he stopped shouting and I felt the fight go out of him. Then I realised he too had his arms around me. And so we stood together like that, at the top of the field, for what seemed like ages, not saying anything, just holding each other, while the wind kept blowing and blowing at us, tugging our clothes, and for a moment, it seemed like we were holding onto each other because that was the only way to stop us being swept away into the night." — Kazuo Ishiguro, Never Let Me Go.

életem legjobb filmje. könnycsepp gurul az arcomon..visz magával mindent. 

Reményvesztett

Érezni, hogy valami nem jó, hogy valami elmúlik és egy rosszabb váltja fel a helyét..érdemtelen embernek ajándékozni a szíved. Megnyílni mint még soha, szeretni mint még senkit, ölelni akár egy életen át, mégis bizonytalanságban élni..tudni, hogy vége lesz..megmagyarázni az okát..lehetetlen. Érzed a veszted, lüktet a szív, kavarog a gyomor, remeg az ajak. Könnyezik a szem, reszket a kéz…a másik meg még csak hátra se tekint..ott állsz egyedül, nézed, ahogy elmegy..léptei zajának halk kopogása bombázza az elméd..felrobbansz, szétrobbansz, dühös vagy rá, de még inkább magadra. Gyűlölöd őt is..magad is…és tudod többé soha senkinek nem adod át a szíved, a lelked, az egész lényed. Megtörtél, holott még vége sincs, érzed, hogy elmúlik, érzed, hogy szertefoszlik mindaz, amit felépítettél, amiben hittél. Talán örök magányosok maradunk, talán sosem lesz olyan ember, aki mindent 100%osan megért…talán erre születtünk…tűrni, küzdeni, felejteni, végignézni a veszteségeinken…

To Tumblr, Love Pixel Union